TORONTO RAPTORS
A megalakulásának 10. évfordulóját idén celebráló Raptors egyedül képviseli az NBA-t Kanadában, mióta 2001-ben a Grizzlies Vancouverből Memphisbe költözött. Az első évek kátyújából a csonka szezon előtti draftéjszakán megszerzett Vince Carter igyekezett kirángatni a Toronto szekerét. Sikerrel, hiszen 3 szezonon át folyamatos rájátszást biztosított (persze jól megválogatott segédekkel) a torontói publikumnak. Ugyan a századfordulón még kisöpörte őket a New York, de a rákövetkező évben a Madison Square Gardenben vett revansot a dinók csapata. Ezután jött a Philadelphia, akiknek volt Válaszuk AirCanadára. A két játékos olyan tűzharcba keveredett, amilyet keveset látott még az NBA. Végül a 7. meccs előtt Carter ugyan a diplomáját megszerezte, de a pályán, a döntő pillanatban megbukott. Innentől kezdve megindult a hanyatlás. Az új idény botladozását a szezonvégi megtáltosodás (az utolsó 14 meccsből 12-t nyertek) csak részben kompenzálta, hiszen a rájátszás első körében Carter hiányát kihasználta a Detroit, és nagy küzdelemben kivégezte a raptorokat. Ezután is adott volt a képlet: sérülés sérülés hátán. Ligarekordnak számító maródi felvonultatása után a legendás, de hanyatló Lenny Wilkenst menesztette a vezetőség. A tavalyi szezont Kevin O'Neill defenzív felfogása és Carter egyre növekvő frusztráltsága és nyűgössége fémjelezte. 2004 nyarán a Raptors tulajdonosa elkezdte a nagy átalakítást és megszabadult Glen Grünvald menedzsertől és stábjától. Az új menedzserhez újonc edző „dukált”, majd decemberben (vitatott körülmények között) megváltak a franchise eddigi legnagyobb alakjától, Vince Cartertől. A Raptors történelemkönyvében akkorát lapoztak, hogy beszakadt a már egyébként is foszladozó papír. Chris Bosh kezdheti el megragasztani.
HÚZÓEMBEREK
Chris Bosh játéka kellemesen ötvözi a modern és a klasszikus erőcsatárok előnyös tulajdonságait. Gyorsasága, ruganyossága, távoli dobásai és nyúlánk felépítése az új hullámot, érettsége, iskolázottsága és fineszes megoldásai a régi iskolát idézik. Posztján keveseknek van ilyen indulósebessége. Példaképéhez, Tim Duncanhez hasonlóan a kosárlabdára összpontosító, csendes profi. Néhány kiló nem ártana még, bár így sem ijedős. |